John Keating

Holt költők társasága (1989)

2024. július 25. - Hauser Árpád

A filmtörténet egyik legszebb műve a Peter Weir által 1989-ben elkészített és Robin Williams főszereplésével éppen 35 éve bemutatott bemutatott Holt költők társasága (Dead Poets Society) mely nem csupán egy érdekes, tanulságos és nagyon szép drámai történet hanem egy gondolkodásmód megvillanása is. Posztom erről a különleges filmről és gondolkodásról fog szólni (miként maga a blog is ennek szellemiségét tervezi közvetíteni).

Holt költők társasága

holtkoltok1.jpg

A kép forrása: LINK

Létezik a világban sokféle értékrend és világnézet, de az oktatásban és a fiatal tehetségek gondozásában nem lehet helye korlátoltságnak, a földhöz ragadt gondolkodásnak és dogmatizmusnak főleg ha irodalmat, művészetet, kreativitást és az önálló gondolatok kifejezését akarjuk megtanítani nekik. EZT ismeri fel és fejezi ki munkásságával John Keating angoltanár, aki egy nap (1959 egyik szép őszi napján) a rangos Welton Akadémia oktatója lesz. 

Már a legelső nap kiderül diákjai számára, hogy ő bizony teljesen újszerű módon fog tanítani, egészen máshogyan, mint elődje, aki a verseket, költeményeket matematikai kimértséggel, hidegen, érzelmek nélkül vizsgálta. Ezzel Keating a kukába dobja a hivatalos irodalom-szemléletet és az iskola által előírt elemzési szempontokat, hogy diákjai szabadon szárnyalva tekinthessenek a világirodalom legszebb műveire. Felszabadítja őket a dogmatizmus és a fantáziát korlátozó tekintélyelvűség béklyóiból, ahová a régi oktatási módszerek kényszerítették őket.

Keating elmeséli diákjainak, hogy amikor ő volt fiatal, akkor társaival megalapította a Holt költők társaságát, mely titkos gyűléseket tartva hódolt az irodalomnak. Kicselezték az iskolai ellenőrzéseket, a fegyelmet a megszorításokat és béklyókat, majd egy titkos helyen találkozva őszintén, szabadon beszélgetve élvezték a költészetet. A Welton iskola diákjainak egy részében szöget üt Kieating története is ők is létrehozzák a maguk kis költő-társaságát az iskola épületén kívül egy barlangban. Gyűléseiket esténként tartják, amikor kiszöknek ide, hogy zenéljenek, sztorizgassanak és felolvassák egymásnak saját költeményeiket vagy az igazán nagyok egy-egy versét. 

holtkoltok.jpg

A kép forrása: theguardian.com

John Keating karakterét a filmben Robin Williams alakítja mégpedig zseniálisan. A legjobb választás volt a szerepre hiszen egész lénye és belső ambivalenciája egybecseng a formabontó tanár alakjával. Williamset ugyanis bár mindenki életvidám embernek ismerte (szerepei miatt) valójában magányos volt és gyakran elkeseredett. Alkohol problémákkal küzdött és tragikus öngyilkossága is 2014-ben  egy ellentmondásos élet lezárása lett. A Holt költők társaságában is megjelenik az öngyilkossági motívum az egyik diák, Neil (Robert Sean Leonard) részéről, aki a szülői kényszer miatt választja a halált. Ez a film érzelmi mélypontja.

A Holt költők társasága sokkal mélyebb rétegekben érinti meg az embert mint az egyszerű alaptörténet szerint gondolnánk. Nem csupán arról szól, hogy merjünk szabadon gondolkodni a művészetekről, versekről, hanem arról is, hogy miként éljük életünket. Hogy miért fontos a szabad gondolkodás minden téren, és miért lényeges a kliséktől mentes, kreatív életfelfogás. Keating diákjait is kitűnő színészek alakítják, így Todd Anderson szerepében Ethan Hawke, Knox Overstreet szerepében Josh Charles és Charlie Dalton szerepében Gale Hansen.

holtkoltok_asztalon_allas.jpg

A kép forrása: theconversation.com

A film zárása is különleges: az iskola eltávolítja a formabontó tanárt (1959-et írunk) de diákjai kiállnak mellette. Az asztalokra felkapaszkodás ezt hirdeti  atanteremben (legutolsó óráján). A demonstrálás ezen módja azért is személyes üzenet a tanár felé, mert legelső óráján is Keating ezt tette. Azt akarta vele kifejezni, hogy merjünk formabontóak lenni, merjünk másképp gondolkodni, szárnyalni, kimozdulva a gyakran ránk erőltetett klisékből. 

A Holt költők társaságát egyszer mindenkinek látnia kell. Különleges film, mely gondolatisága nagyon ráfér a mai kor emberére. A filmtörténelem egyik legszebb alkotása.

Hauser Árpád, John Keating blog

süti beállítások módosítása